prózavers – uj iras

PALACKPOSTA

Mikor csalóra adod a voksod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e, mit teszel?
Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e, mit teszel?
Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e, mit teszel?
Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e, mit teszel?
Mikor mosolygod csak, ami sanda:
tudod-e, mit teszel?
Mikor vak, süket vagy készakarva:
tudod-e, mit teszel?

Mikor nem hallod kételyedet meg
s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
tudod-e, mit teszel?

Ha tudod – sírig élj megvetésben.
Ha nem – megbocsát Isten.
De én nem.

Baranyi Ferenc: Tudod-e, mit teszel? (2012)

Címke: prózavers

Mohai V. Lajos: A sörösök estére megöregedtek

Juhász Zsuzsanna: Érzéketlenítő program; Miért nem te írsz róla?

in memoriam Pomogáts Béla Juhász Ferenc: Az arany rózsafénye

Juhász Ferenc: Az igen reménye (egy verspróza, autográf kézírással)

Juhász Ferenc: Petőfi Sándor tisztasága és hűsége (A szent gyújtogató)

Marafkó László: Sorsmondatok (Konyhalegény; Selyemszál, telihold)

Nagy László – A föltámadás szomorúsága

Henri Michaux – Tartóoszlopok – fordította: Juhász Katalin